Online oktatás a művészeti egyetemeken – Hallgatói tapasztalatok

Elmélet

Az őszi félév sokak számára jelenléti képzésben indult el, mostanra azonban a kampuszok ismét kiürültek, a műhelyek bezártak, a konzultációk pedig áthelyeződtek az online térbe. A gyakorlati művészeti oktatásban tanulóknak komoly akadályokkal kell megküzdeniük az online oktatás újbóli bevezetésével, hiszen képzésük lényegi komponensét gyakorlati óráik teszik ki. De vajon képesek-e a művészeti képzések hatékonyan alkalmazkodni? A második online félév végéhez közeledve a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Soproni Egyetem, a Képzőművészeti Egyetem, valamint a Metropolitan egyetem hallgatóit kérdeztük egyéni tapasztalataikról.

Az egyik legnagyobb nehézséget a gyakorlati oktatásban résztvevőknek egyértelműen a műtermek és műhelyek bezárása jelenti, hiszen ez alapjaiban változtatja meg a kivitelezés, a kísérletezés folyamatait.

„Első éves vagyok, alig vártam, hogy legyen műhelytapasztalatom és jelenleg nem tudom kihasználni az iskola felszereltségét és az oktatók gyakorlati tudását” – mesélte a MOME egy formatervező hallgatója. „A gyakorlati órákat, amiknek aránya kb. 70%, nem lehet online tartani. Műhely nélkül viszont nem lehet kipróbálni a tervezés során felmerülő ötleteket, nem derül fény az esetleges hibákra” – egészítette ki a MOME divat-és textiltervező szakos hallgatója.

Ennek orvoslására az egyetemek vezetőségei különböző megoldásokat dolgoztak ki. Az oktatók általánosságban méltányosak a kivitelezéseket illetően, valamint néhány műhely kis létszámban, előzetes regisztrációt követően igénybevehető. „A mesterünk személyes lehetőségekhez méri a teljesítményt és ad ki feladatokat” – mesélte egy festő szakos hallgató az MKE-ről.

Az elméleti órákról összességében pozitív benyomásokról számoltak be a hallgatók, kiemelve, hogy ezek az órák talán még jobban nyomon is követhetőek az online felületek által nyújtott lehetőségeknek köszönhetően.

Jelentős problémaként emelték ki azonban a legtöbben a személyes kapcsolódás hiányát. Ez főleg az elsőévesek életét nehezíti meg, akik újonnan érkeztek meg egy közösségbe. „Kezdetben nehéz volt, mert azt éreztem, hogy nem találom a helyem az egyetemen elsősként. Emiatt a helyzet miatt nem igazán volt élet a tanszéken; az órák után mindenki szétszéledt. Csak most, hogy a vizsgaidőszakra készülök, kezdem tényleg felfogni, hogy felvettek és egyetemista vagyok” – mesélte az MKE egy elsőéves intermédia szakos hallgatója. Ennek ellenére az online konzultációk a hallgatók elmondásai alapján sok esetben – még nagy létszámmal is – hatásosabbak, gördülékenyebbek, lényegre törőbbek, mint amilyenek a személyesek voltak.

Abban többnyire egyetértettek a megkérdezettek, hogy mind az oktatók, mind a hallgatók arra törekednek, hogy a lehető leghatékonyabban tudjon tovább folyni a munkavégzés. „Az idősebb tanárok is belejöttek, mindenki tanulóképes volt, a hallgatók pedig segítőkészek azzal kapcsolatban, hogyan kell az egyes felületeket használni” – mesélte a METU építőművész hallgatója. 

A megkérdezettek túlnyomó többsége kiemelte, hogy vannak pozitívumai is az online oktatásnak; jellemzően a multitaskingot említették, de volt olyan is, aki a közlekedéssel megspórolt időt nevezte meg. Azt, hogy a jelenlegi, megváltozott munkakörülmények mennyiben hoznak maradandó változásokat a tervezések metódusába, ütemezésébe, korai lenne megmondani, mindenesetre – legalábbis egy darabig – muszáj belehelyezkedünk ebbe az új, időnként szürreális valóságba. Hiszen az élet nem áll meg.

 

Lukács Edit
A MOME Designelmélet MA szakos hallgatója

Fotó kredit: Lakos Máté

 

Publikálva: 2020-12-09 15:57:00

Hírek