A „Jövő” modulban a nemzetközi designkultúra bizonyos területeit ökológiai, társadalmi, illetve technológiai lehetőségek és krízisek mentén térképezzük fel. A tervezéselméletben az 1980-as évektől meghatározó felhasználóbarát és emberközpontú megközelítéseket újabban válságok árnyékolják be. A tervezőknek nemcsak a fenntarthatóság vagy a planetáris etika szempontjaival kell számot vetniük, de újra kell értékelniük a „természetes” és „mesterséges” viszonyát is az új technológiák és az emberi test összefonódásának tükrében.
Ma azt látjuk, hogy a tervezett környezetünket egyre inkább meghatározza egy újfajta anyagiság, amely legalább olyan radikális változásokat hoz, mint az első ipari forradalmak. Megjelenik az adat mint a design új alapanyaga, áttörések tanúi vagyunk a nanotechnológia, a biotechnológia, az információs technológia és a kognitív tudomány területén. A művészeti és designkutatás szerepe felértékelődik ezen emergens technológiák vonatkozásában, és a különböző alkotói, tervezői megközelítések nem kerülhetik meg az érintett tudományágakkal való párbeszédet. A tantárgy célja, hogy designelméleti szakszövegek, kortárs művészeti és designprojektek feldolgozásán keresztül nyújtson bevezetést ebbe a problémakörökbe.
A „Jövő” modulhoz kapcsolódó kurzusokat a tervező intézetekkel együtt, külső szakemberek bevonásával képzeljük el, természetesen úgy, hogy a kurzusok tervező hallgatók számára is nyitottak legyenek.
