Művészettörténészként végeztem az ELTÉ-n, ezt később esztétika doktori képzéssel egészítettem ki. Mindig a művészetről való gondolkodás módja izgatott: a szakdolgozatomban, amelyet Erwin Panofsky szimbólumelméletéről írtam, éppen úgy, mint doktori disszertációmban, amely a művészet autonómiájának fogalmát és lehetőségét firtatta a művészetfilozófiai mellett tudományelméleti és morálfilozófiai megfontolások mentén. 

Perspektívám jelentősen gazdagodott és részben át is alakult, miután 2002-től a Magyar Iparművészeti Egyetemen kezdtem tanítani: a designnal való egyre intenzívebb foglalkozás okán tárgyak és műtárgyak viszonyáról nagyon másként gondolkodom, mint a művészettörténészek többsége; ez tükröződik abban is, ahogy az egyetem két elméleti szakját, a Designkultúra BA-t és a Designelmélet MA-t, az elmúlt évtizedben kollégáimmal együtt kialakítottuk és működtetjük. Egyetemi munkám mellett műkritikusként is dolgozom -- ez szintén a művészetről, illetve annak átadhatóságáról való gondolkodással függ össze. 

Szeretek írni: magányosan olyan szövegeket fogalmazni -- kritikát vagy tanulmányt --, amelyekről úgy gondolom, hogy részt vesznek a művészettel, kultúrával kapcsolatos szakmai és laikus diskurzusban. Szeretek beszélgetni, érdekes szakmai dialógusokban részt venni: ezért működtetem évek óra a magyar műkritikusok szövetségének asztaltársaságát és ezért szervezek időről-időre konferenciákat: a vizuális kultúráról, a művészettörténet helyzetéről, a műkritikáról. Nagyon szeretek tanítani: együttgondolkozni diákokkal a művészettel kapcsolatos évszázados problémákon éppen úgy, mint egy-egy kortárs képen. És nagyon szeretek nem-írni és nem-tanítani: hétszámra ülni, olvasni vagy beszélgetni a Balaton-felvidéki szőlőnk kertjében. Nagyon szeretem ezt a családommal tenni: feleségemmel és három gyermekemmel; és barátaimmal és tanítványaimmal, mikor arra járnak.
 

Oktatott tantárgyak

Speciális kutatás: kép

Művészetfilozófia

Historiográfia (a Művészettörténet tudománytörténete)