"Lassan visszatérünk a régi kerékvágásba és el lehet gondolkozni a tanulságokon"

Ezen a héten a karantén-napló meghívott vendége Vízvári Pali, vérbeli gazdaságis kollégánk, aki megmutatja nekünk, hogyan is alakul át egy négygyermekes család élete a járvány idején, és hogyan kell irodát kialakítani a fürdőben a szárítógép tetején. Fogadjátok szeretettel!

Már napok óta azon tanakodtunk, hogyan oldjuk meg a délutáni hazahozatalt, miután az idős nagyszülőket „eltanácsolták” az óvodából-iskolából, Zsófi pedig a két és fél hónapos Violával mégsem mehet a nagyokért, amikor megérkezett a levél: március 17-től csak ügyeletet tartanak az óvodában, az iskolában nincs oktatás. Egy gonddal legalább kevesebb…

Ez a márciusi két hét még az új helyzet megszokásával telt: beüzemeltem a MOME-s laptopot a fürdőben, a szárítógép tetején, a gyerekek kaptak egy-egy hatalmas felfújható, ugrálós labdát, hogy ne hiányozzon az intenzív testmozgás (figyelve a szomszédokra: kizárólag reggel 8 és este 8 között használhatják…) és vettünk nekik egy iPad-et, hogy könnyebben menjen az itthoni tanulás. Mert a tanító nénik igen lelkesen küldözgetik ám a feladatokat és sok ismerős legnagyobb döbbenetére az óvodából is minden nap érkezik két-három elolvasni, rajzolni, megoldani való!

Áprilisra kialakult az új életünk, mindenki kénytelen-kelletlen alkalmazkodott a megváltozott helyzethez. Nekem heti két napi intenzív munkavégzés a MOME-n, két napi kvázi ügyelet itthon (telefonok, levelezés), egy nap szabadság. A szükséges, de nem azonnali feladatok elvégzésére marad a hajnal, vagy a késő este… A gyerekek napirendje is ehhez igazodik. A tanítás nem hétfőtől péntekig tart, hanem a távollétemhez idomul, hiszen Zsófi akkor egyedül van itthon négyükkel. Szóval: hétfő és szerda a szabadnap, a többi nap tanítás. Még a tanító nénik is megértették a helyzetet, nem panaszkodnak, ha a szerdai feladatról csak csütörtökön kapnak visszajelzést. A tanulással, a gyerekek lelkesedésével szerencsére nincs gond.

Nekem könnyebb volt az elmúlt két hónap, mert hetente háromszor friss levegőt szívhattam, de a nagyok (Csongor és Hanga) egyáltalán nem viselték rosszul a bezártságot, igaz a nagyszülők azért hiányoztak. Egyedül a három éves Csanád kérdezgette rendszeresen: „Apa, mikor mehetek veled megint vásárolni?” Az utóbbi hetek lazítása azért jót tett mindenkinek, már kimerészkedtünk egy rolleres körre a háztömb körül és szerveztünk egy kellemes családi pikniket a MOME kertjében egy napsütéses pénteken.

Lassan visszatérünk a régi kerékvágásba és el lehet gondolkozni a tanulságokon. Két korábbi gondolatom biztosan beigazolódott: négy kisgyerek mellett nagy kihívás itthon dolgozni, valamint az én munkám otthonról eleve nehezen megoldható. Az elmúlt hónapok egyik pozitív hozadéka viszont számomra az volt, hogy soha egyik gyerekemmel sem tölthettem együtt annyi időt néhány hónapos korában, mint most Violával. A kendőben altatós zoom-os megbeszélések örök emlékként megmaradnak!

Ajánlóként talán egy hangulatos, régi dal. Engem mindig feldob. Illetve a reggeli mesenézés közben találtunk rá a gyerekekkel: egy zseniális animáció, és ami igazán aktuálissá tesz, az a 4:10-nél kezdődő "karantén koncert".